Röpívek, újságlevelek és az első hírlapok hazánkban

A nyomdászat elterjedésével a könyvek után a röpívek, újságok, is megkezdték világhódító útjukat.¹ Az újságlevelek vagy röpívek Itáliából kiindulva, tért hódítottak Európa legjelentősebb országaiban. Olaszul relazioni, avisi vagy ragguagli, németül Newen Zeytungen, Flugschriften, franciául pedig Occasionels néven nevezték őket.² Itáliában leginkább kereskedelmi vonatkozású tartalmuk volt; Franciaországban az abszolút uralkodó és a nemesség, valamint a katolikusok és a protestánsok között folyó küzdelmek következtében terjedtek el az újságlevelek. Az uralkodót ért támadások miatt 1534-ben Franciaországban betiltották a nyomtatott röpíveket. (Meg kell említenünk, hogy a franciák alkalmazták először a hírlapszerkesztésben a rovatokat és a vezércikket, valamint a szalagcímeket, amyeleket a ma is használnak az újságok.) Ferenzy szerint az első újságlevelek a XIII. században Angliában jelentek meg, és főként a vidéki nemesek tájékoztatását szolgálták.

Mint az érem másik oldala, az írott hírekkel egyidejűleg az ellenőrzés és szabályozás, a cenzúra is munkához látott. 1275-ben Angliában már királyi rendelet tiltotta a hamis hírek közlését.³ Itáliában olyan népszerűek voltak ezek a röpívek, hogy számos tudósító jelent meg. A hamis hírek terjedésének megakadályozására pápai bullát is kiadtak, melynek értelmében a hamis hírek terjesztőjét akár kivégzéssel is sújthatták.⁴ „V. Pius megbélyegezte a kéziratos újságírókat,⁵ amiért a pápáról és a püspökökről számukra kedvezőtlen híreket közöltek. 1572-ben bullában bélyegezte meg ezeknek az iratoknak még az olvasóit is. XIII. Gergely gályarabságot szabott ki azokra, akik nem jelentették be az ilyen újságokat.”⁶

A hírlapok rohamos fejlődése a XVI. századtól figyelhető meg, akkortól ugyanis már nem csak egy bizonyos körnek szánták őket, hanem a nyilvánosság számára is árusították, egy gazetta⁷ nevű pénzegységért,⁸ (ez a kifejezés később számos országban újság jelentésként honosodott meg). Jellemzően ebben az időben más országoktól átvett, szó szerint lemásolt, illetve fordított híreket tartalmaztak. Ilyen volt például az 1505-ben Németországban megjelent olaszból fordított Copia der Neuen Zeitung aus Pressillg Land című röpív.⁹ vagy az 1518-ben megjelenő Copia der Newen Zeitung egy új amerikai gyarmat Brazília felfedezéséről számolt be.

A röpívek kiadása nem időszakhoz, hanem eseményhez volt kötve, egy-egy fontosabb történelmi-hadi eseményt írtak le,¹⁰ hogy a közönség kíváncsiságát kielégítsék. Kézről kézre terjedtek a példányok, így nem is jutottak el a nagy nyilvánossághoz. Többnyire a török háborúról, földrészek felfedezéséről, természeti jelenségekről vagy gyilkosságokról számoltak be. Egy ilyen 1597-ből származó röpív beszámol a török háború kapcsán Hatvan visszavételéről. Részletesen leírja az ostromot és az ütközetek egyes mozzanatait, a törökök ellenállását és végül két török hadifogoly vallomását.¹¹ Magyarország olyannyira Európa érdeklődésének középpontjába került a török háború kapcsán, hogy csak Németországban több mint 300 aprónyomtatvány jelent meg a háborúról szóló tudósításokkal.  Az 1650-ben indult francia verses újság sűrűn közölt magyar híreinek központjában Zrínyi Miklós hősi alakja állt.¹² Olaszországban pedig külön lapot indítottak Diario D’Ungheria címen, amely csak a Magyarországi eseményekről számolt be.¹³ Az ilyen nyomtatott hírek sokszor több hónapos késéssel, és kétes hitelességgel jelentek meg, noha a friss hírekre már ekkor meg volt az igény.  Thaly így ír ezekről: „Ekképp valahányszor valami fényes haditervet vittek végbe a törökön ─ s ez kivált a XVII-ik század utolsó negyedében nem volt ritka dolog ─ majd annyiszor külön nyomtatott tudósítások önálló hírlapalakban, adattak ki s hirdették a keresztyén fegyverek diadalát. Csakhogy az ily tudósítások, bár magyar dolgokról szóltak, minthogy a főhadvezérek idegenek voltak: többnyire Bécsben vagy még távolabb nyomtattak; sőt amikor hazánkban is kerültek sajtó alá: ami fődolog ─ nem magyar ember tolla fogalmazta azokat, s nem magyar szellem, idegen érdek lengi át szavaikat. A nyelv is, melyet az ily röpíveknél használtak, vagy német vagy olykor olasz.”¹⁴

A XVI. század végére a röpívek kezdtek függetlenedni és közelítettek az időszaki sajtóhoz. Az első időszaki sajtó 1590-től jelent meg Relationes Semestrales¹⁵ címen Lautenbach Konrád szerkesztésében, félévente, amely latin és német nyelvű tudósításokat tartalmazott. 1597-től jelent meg félévente a Historische Beschreybung Köllnben, Saleris Adolf kiadásában.¹⁶ Ugyan ettől az évtől kezdve Straub Lénárd havonta adott ki röpíveket, azonban mindegyiket más címen. Míg Németországban számos ilyen kiadó létezett, addig Magyarországon egy sem. Így a magyarok a Rákóczi-korban is külföldi lapokból értesültek a hazánkban történt eseményekről.

1605-ben¹⁷ már hetilap jelent meg Németországban és 1615-ben hét hivatásos újságíró működött.¹⁸ Az első rendes hírlap 1606-ban látott napvilágot Strassbourgban Zeitung címen, majd 1615-ben a Frankfurter Zeitung, 1622-ben a News Angliában, 1631-ban a Gazette Franciaországban¹⁹ és majd száz évvel később 1705-ben követte a magyar Mercurius Hungaricus, latin nyelven. Ezek a kezdeti lapok Európában németül vagy latinul jelentek meg az 1700-as évek elejéig.

A XV. század egyik legnépszerűbb újságlapját Mátyás király készítette 1456-ban Németalföldön,²⁰ amely az Erdélybe betört Drakula havasalföldi vajdáról adott hírt. Sorozatos rémtetteit egy elmenekült szemtanú elbeszélései nyomán adta elő. Legkorábbi kiadása 1485-ben jelent meg Dracole Waida címmel, és a szemtanú elbeszélését azzal toldja meg, hogy Drakula a magyar király fogságában keresztény hitre tért, és trónjára visszatérve, emberséggel uralkodott. E történeti valóságtól eltérő befejezésnek az volt a célja, hogy a magyar király mellett hangulatot keltsen.²¹ Az első magyarországi röpívet²² Manilus János²³ vándornyomdájában Mogyorókéménden²⁴ nyomtatták 1587-ben Newe Zeitung aus Ungern címen²⁵és a szigetvári pasa portyázásáról és vereségéről számol be. Ugyan ez a nyomdász (Kókay-Buzinkay-Murányi szerint) 1593-ban Németlövőn is kiadott egy újságlevelet Newe Zeitung und Wundergeschicht címen, ami a Konstantinápoly felett feltűnt üstökösről adott hírt. Ezt az újságlapot egy évvel később Johann Walo pozsonyi vándornyomdász az 1593. évi nógrádi csata versbe foglalt leírásával együtt újból kiadta (Zwo warhafftige Newezeitung …). Történik említés még egy 1586-os bártfai Newe Zeitungról és egy 1595-ben készült hazai újságlapról is (Zeittung von Zenng …), de példányaik egyelőre ismeretlenek.²⁶

1634-ben Brewer Lőrinc lőcsei nyomdász Roevid, de igen bizonyos Relatio …²⁷ címen adott ki egy újságlevet, ami Wallenstein császári tábornok árulását és kivégzését adta hírül. Magyarországon ekkor kezdtek el foglalkozni a magyar nyelv fejlesztésével és a magyar nyelvű újságírás gondolatával. Később a lapszerkesztők egy-egy újság programjának a meghirdetésekor a magyar nyelv művelését is céljaik közé sorolták.

Az első napilap 1702. március 11-én jelent meg Londonban Daily Courant címen, míg az első magyar napilap, a Budapesti Híradó 1848-tól jelent meg heti hat alkalommal. Az első tudományos szakfolyóiratok 1665-től jenetek meg Európában.

Az első hírlapok

Wiennerisches Diarium

A Wiennerisches Diarium 1703. augusztus 8-án indult²⁸ I. Lipót engedélyével. Hetente kétszer majd 1812-től hetente háromszor, 1814-től pedig naponta jelent meg, negyedrét alakban hat levélen. A következő évtől Wienerisches Diarium néven jelent meg 1780-ig, és a mai napig fenn áll Wiener Zeitung címen.²⁹ Szintén 1703-ban indult Posttäglicher Mercurius, amelyet a Diarium rövid idő alatt kiszorította a piacról, a francia Gazette-hoz hasonlóan, a monarchia hivatalos újságja lett.

 Magyarországon leginkább olvasott külföldi lap a Wienerisches Diarium volt, amiért számos vád érte a bécsieket, hogy valótlan híreket közölnek a magyarokról, rossz színben tüntetnek fel bennünket. „... a fölkent magyar rendek ügyeit, mint ellenség folyvást a legelferdítettebb modorban igyekezett föltüntetni. Zsarolásokat, dúlásaikat, soha meg nem történt képtelen kegyetlenkedéseket fogott reájuk, vezéreiket tudatlanoknak, barbároknak, egymással örökké viszálykodóknak, önzőknek, hitegetőknek festé, diadalaikat elhallgatta vagy végtelenül lekicsinyítette, ellenben fegyvereiknek bármily csekély csorbáját nagyítva hangos szavakkal kürtölé… És a művelt Európa, különösen a protestáns Németország, ezen közlöny rosszakaratú, ferde tudósításaiból meríté ismereteit a magyar szabadság háborúról.”³⁰

 Ennek a lapnak a hatására, ─ hogy a velünk rokonszenvező országok ne a hamis bécsi hírek alapján ítéljenek meg, ─ született meg az első magyar hírlap, természetesen latin nyelven.³¹ 1705-től 1711-ig hetente majd havonta jelent meg. Thaly szerint kezdetben öt majd később hírmennyiség függvényében kevesebb oldalon. Arról, hogy a hírlapot csak hazai vagy a külföldi közönségnek szánták megoszlanak a nézetek, de Thaly álláspontja tűnik a leghitelesebbnek, miszerint Eszterházy a magyar közönségnek szánta a fejedelem azonban többet látott a hírlapban és nagyobb távlatokban gondolkodott, ezzel két legyet ütve egy csapással. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a hangsúlyosabb célközönség a külföldi volt. „… a nagy közönség a hazában nyomtatott hírlapok által helyesen értesíttessék a történtekről. S hogy különösen a külső országokban nem csak a kormánykörök tudják meg Rákóczi diplomatiai jegyzékeiből a dolgok voltaképpeni állását, hanem a szélesebb értelemben vett közönség is tudósíttassék, továbbá, hogy a ”Wienerisches Diarium” tendentiosus közleményeinek hitele általában gyökerestül megingattassék … adattak ki a kurucz lapok.”³²

Igazmondó Magyar Mercurius

A hírlap ötlete Eszterházy Antaltól származik.³³ 1705. április 14-én kérte Rákóczi fejedelmet, hogy támogassa a lapot mondván, ha nem is minden lesz igaz a lapban legalább nem a német hazugság lesz. A fejedelemnek tetszett az ötlet és utasítást adott a várparancsnokoknak, hogy a jelentősebb események leírását a hírlap számára küldjék el neki. Így indult el az első magyar hírlap³⁴ 1705. májusában³⁵ Mecurius Hungaricus. 1708-ig a Mercurius Hungaricus nevet viselte majd 1708 és 1710 között a Mercurius Verdicus ex Hungaria³⁶ és az utolsó évben újra az eredeti néven adták ki. Az elnevezés magyarra fordítva, Igazmondó Mercurius, utal a keletkezését kiváltó okra és a hírlap céljára is. Egy példányára, amit 1705 tavaszán adtak ki Szalay László talált rá gróf Károlyi család levéltárában. Később még egy példány előkerült. Sajnos csak töredékek illetve kéziratos másolatok maradtak ránk.

Az első lapokhoz a haditudósításokat maguk a katonai vezetők írták és küldték el a fejedelemnek, amit ő valószínűleg csak lefordíttatott latinra és nem szerkesztette át.³⁷ A fejedelem haditudósításra való felhívásának leglelkesebben Bottyán és Bercsényi tett eleget.³⁸ Ezek a jelentések, tájékoztatások többnyire magyarul íródtak, de sok latin szövegrészt is találunk bennünk.

Anno 1705. Die 4-ta praesentis…déltájban az fejérvári mezőben fönt írt hadnagy uram megverekedett az ellenséggel, a hol is az ellenségbűl kilenczet levágtanak, nyolczat peniglen elevenen hoznak. … In Castris ad Földvár positis, dje 6. Junij Anno 1705.  A tudósítások leginkább a harci mozzanatokra vonatkoztak. Anno 1705. Die 7.ma Junij. A lovas német délután circiter két óra tájba, maga mellé vévén vagy negyven gyalog ráczot, a kapu eleibe kijöttenek mintegy négyszáz lépésnyire, és két truppbe állván s az gyalogja az árokba és halmocskák mellé recipálván magokat, egy ideig kemény puskázást tettenek a vélek ellenkező katonaság ellen; de végtérére minden tartózkodás nélkül rajtok menvén a vitézlő rend: nagy szaladásra ejtették az ellenséget…³⁹

Az első tudósításokból összeállított hírlapnak olyan sikere volt, hogy a fejedelem elrendelte a heti megjelenést. A hírlap egy-egy példánya Lengyelországon keresztül eljutott Berlinbe és a Svéd királyi családhoz is. Thaly szerint XII. Károly svéd királynak annyira tetszett a lap, hogy hetente szerette volna olvasni. 1705 novemberében Magyarországra érkező angol és holland közvetítő béke-biztosok is kértek a lapból, hogy a másik oldal álláspontját is megismerhessék, ne csak a Diarium álláspontját ismerjék.⁴⁰ A magyar nemesség egy része csak 1708-tól olvashatta a hírlapot: A példányok „… aug. 20-án expediáltattak széjjel Lőcséről, egy részt Rákóczi udvarához, más részt ki Lengyelországba és Krakkón át a bartáságos külföld egyéb államaiba, s végre közvetlenűl is a hazában, némely előkelő férfiak számára.”⁴¹

A Mercuriust kezdetben Lőcsén nyomtatták, majd az események alakulása miatt a bártfai nyomdához rendelték a kiadást (1710. március 19),⁴² 1710. áprilistól pedig Kassán nyomtatták. Az 1707-es kiadásokba a magyar események mellé már külföldi hírek is bekerültek Thaly szerint. Az 1708. év egyik augusztusi száma pedig négy oldal terjedelemben jelent meg és beszámolt a trencsényi ütközetről, igaz ekkor már csak kéthetente vagy havonta jelent meg. 1710-től pedig már csak havonta jelent meg. Thaly Kálmán kutatásai alapján úgy gondolta, hogy az első számtól kezdve hetente, majd havonta jelent meg a Mercurius. Valójában több forrás is azt erősíti meg, hogy ugyan szerették volna  rendszeresen megjelentetni, igény is lett volna rá, azonban a háborús körülmények miatt ez nem valósult meg. A második szám 1705 augusztusában jelent meg. 1706 és 1708 augusztusa közötti időszakból pedig nem ismert egyetlen példány sem. Azt nem tudni, hogy azért mert nem jelent meg vagy azért, mert elkeveredett az idők során. Az utolsó ismert számát 1710. március 26-án nyomtatták. Az első magyar hírlap példányszámát Thaly 60 és 100 közé teszi.

Az Igazmondó Magyar Mercurius 6 éven keresztül többé - kevésbé rendszeresen megjelenve tájékoztatta a magyarországi eseményekről a külföldi államok vezetőit és a magyar nemesség egy részét. A kor európai országaihoz képest ugyan későn és kissé akadozva (a háborús időszak miatt) indult meg nálunk a hírlapkiadás, de annál fontosabb szerepet töltött be a külföldi diplomáciában. Az mindenképpen elmondható, hogy nagy teljesítmény volt a hírlapot összehozni az adott háborús körülmények között. A Mercurius a kuruc mozgalom hivatalos hírszolgálatát végző hadi és diplomáciai tudósító újságként nemzetközi szinten is nagy érdeklődésre tartott számot. Célját elérte, hiszen jó szolgálatot tett a Rákóczi szabadságharc ügyének külföldi megítélésében.

Számos adat vitatott a Mercurius körül (keletkezés ideje, megjelenés gyakorisága, példányszám), ami részben a kezdeti kutatások pontatlanságának tudható be. Thaly két eredeti és egy kézzel másolt példányt talált, a több példány csak töredékes formában maradt fent. (Lásd mellékletek 1. számú táblázat.) A hírlap keletkezését és történetét Thaly Kálmán dolgozta fel a legmélyebben.

Európa szerte a kezdeti újságlevelek és hírlapok tartalmának jelentős részét háborús illetve katonai hírek tették ki. Az első magyarországi hírlap lényegét tekintve katonai hírlap, volt, nem tartalmazott más híreket. Az egész lap haditudósításokból állt. Ezért joggal mondhatjuk, hogy a magyar sajtó a magyar katonai sajtóval indult útjára.

Nova Posoniensia

A Rákóczi- szabadságharc leverése visszavetette az éppen születő magyar hírlapirodalmat. A szatmári békekötés után csak tíz évvel jelent meg a második magyar hírlap a Nova Posoniensia¹⁶ 1721-ben hetente Bél Mátyás szerkesztésében. Előfizetői ára postaköltséggel 6 forintot tett ki.¹⁷ Főleg külföldről átvett európai tudósításokat és rövid híreket tartalmazott, még mindig latinul. Az újság elején a legtávolabbról érkező hírek szerepeltek csoportosítatlanul, legvégül pedig a magyarországi hírek, amelyek a vármegyei ülésekről számoltak be. A lapnak volt egy hó végi melléklete is, amelyben összefoglalta a nagyobb eseményeket. Az újság 1722-ban a jezsuiták kezére került és így fokozatosan megszűnt a második magyar hírlap is.

Felhasznált irodalom

• Alfred Schiemer: Ein stück Österreich, Die Wiener Zeitung – Stationen einer seit über 300 Jahren währenden Geschichte; http://www.wienerzeitung.at/DesktopDefault.aspx?TabID=4602&Alias=support Letöltés ideje: 2008.10. 20.
• Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. A politikai Irodalom megindulása; Budapest; Franklin-Társulat; 1888.
• Benda Kálmán: Mercurius Veridicus; Az első hazai hírlap hasonmás kiadása 1705-1710; Budapest; 1979; Magyar Helikon
• Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet; http://mek.oszk.hu/03100/03157/03157.htm#29 Letöltés ideje: 2008. 10. 13.
• Csiffáry Tamás: Médiatörténet I. (Magyar sajtó története a kezdetektől a XIX. század utolsó harmadáig) http://tulipan.vjrktf.hu/modul/mcs149_CSiffaryT.doc Letöltés ideje: 2008. 10. 19.
• Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada; Budapest; 1941; OSZK
• Dezsényi Béla: Sajtótörténet OSZK; Budapest; 1951; V. K. M. II. sz. Jegyzetsokszorosító Iroda;
• Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiban és irodalmába (1711-1825); Budapest; 1954; Művelt Nép Könyvkiadó
• Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei (1780-1795); Budapest; 1970; Akadémiai Kiadó
• Kókay György─Buzinkay Géza─Murányi Gábor: A magyar sajtó története; A Magyar Újságírók Országos Szövetsége ─ a Bálint György Újságíró-iskola kiadása; Pécsi Nyomda Rt.; ISBN 963 7115 16 1
• A Magyar sajtó története I. 1705-1848; szerkesztette Kókay György; http://mek.oszk.hu/04700/04727/html/1.html Letöltés ideje: 2008. 10.10.
• Szimonidesz Lajos: II. Rákóczi Ferenc hadi újságja; In. Magyar Könyvszemle; 1939. IV. füzet; Budapest; Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára; 341-352 p.
• Thaly Kálmán: Az első hazai hírlap. (»Mercurius Veridicus ex Hungaria« 1705–1710) Értekezések a történelmi tudományok köréből. VIII. 4. Budapest, 1879 http://mek.oszk.hu/04900/04987/04987.htm Letöltés: 2008. október 9.
• Thaly Kálmány: Nyomtatott hírlapok a kuruczvilágban, 1705-1708 Történeti értekezés; In. Vasárnapi Újság; Pest, Márczius 18-án 1866. 13. évf. 122-123 p.
• Thaly Kálmány: Nyomtatott hírlapok a kuruczvilágban, 1705-1708 Történeti értekezés; In. Vasárnapi Újság; Pest, Márczius 25-én 1866. 13. évf. 138-139 p.