Az első világháborús tábori újságok rendszertana

A hadszíntéri tudósítás a háborúzás korával egyidejű tevékenység. Mindig is léteztek kézzel írt, később nyomtatott médiumok, amelyek célja a híradás, háborús kedv, lelkesedés ébrentartása; és nem utolsó sorban a háborús propaganda volt.

Az első világháború menetének lelassulása következtében, a kialakult állóháborúkban egyre nagyobb lett az igény a hírekre, tájékoztatásra, az olvasnivalóra, amivel elfoglalhatták magukat. Ennek következtében hihetetlen sok front újság látott napvilágot, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek. Többször indult arra kísérlet (Lukács József és Nyári László), hogy ezeket összegyűjtsék, de hiába. Sok lapot maguk a szerkesztők semmisítettek meg, az ellenség elől.

Az újság általános feltételeitől, mint a folyamatos megjelenés, nyilvánosság és az időszerű tartalom; a tábori újságok esetében eltekinthetünk, jó részt a speciális körülmények miatt. Ezeket a tábori újságokat katonák írták katonák, a legtöbb ott készül valóban a lövészárokban vagy legföljebb a megszállott ellenséges terület vala­melyik városában. A közönséghez ritkán jutnak el ezek a lapok, mert drága kincsként őrzik a példányokat a katonák.

Hadifogoly-tábori újságok

1917-re az orosz hadifogságba került magyar katonák száma megközelítette a félmilliót. A foglyok többsége a tétlenség érzését csökkentve valamilyen elfoglaltsá­got keresett magának. Volt, aki az orosz nyelv elsajátításával töltötte az idejét, mert ehhez lehetett a leghamarabb hozzáfér­ni, és hasznos is volt. Volt, aki angolt vagy franciát tanul és voltak, kik idejüket a körülmé­nyekhez alkalmazkodva saját szórakoztatásukra fúrás-faragással, festéssel, rajzolással töltötték. Fa- és csontfaragások, berakások, do­bozok, képrámák készültek az otthoniaknak emlékül. A szellemi szükségletek kielégítésére szinte önmagától fejlődött ki a hadifogoly- tábori újság típusa.

A világ eseményeiről a foglyok csak a bekerült orosz újságok révén értesültek. Hogy a hírekről mindenki gyorsan tudomást szerezhessen, a lefordított cikkeket önkéntesek kézzel sokszorosították, akik így némi keresethez is jutottak. Később, amikor ezek az újságok közszükségletté váltak, megindult a kőnyomásos vagy írógépi sokszorosítás. Az így készült lapokat néhány kope­kért árulták.

Később a háborús és a nagyvilági hírek mellett szépirodalmi, művészeti és tu­dományos cikkek, valamint a fogolytábor belső életével, eseményeivel foglalkozó írások is megjelentek, a polgári sajtót utánzó stílusban. Amatőr és hivatásos művészek rajzai színesítették a lapot.

Az irodalmi lapok magasabb színvonalat képviseltek, de ezek ki­sebb számban vagy csak egyetlen példányban készültek, írók, költők, művészek közreműködésével. Ereklyeként jártak körbe a táborban ezek a szemet gyö­nyörködtető, tartalmilag is nívós lapok.

A hadifogoly-tábori lapoknak külön csoportját alkotják a „színházi lapok”, ame­lyek a tábor amatőr színi társulatának hírmondói voltak. A legtöbb szibériai tábor­ban hivatásos színészek közreműködésével magyar nyelvű előadásokat tartottak a tábor lakóinak sorából verbuváIt színészek.

A vagyvilág eseményeiről érkező hírek a hadifoglyokra is hatottak, elszigeteltségük ellenére is igyekeztek figyelemmel kísérni a politikai élet változásait. A politikai propaganda és agitáció a szibériai lágereket is elérte, létrehozván a politikai tartalmú hadifogolysajtót. Moszkvában és Szentpéterváron különböző nyelveken szerkesztett lapok jelentek meg a táborokban, és terjesztették azokat a születő új rendszerrel szimpatizáló hadi­foglyok között. A magyar nyelven megjelente­tett lapok közül többet ismerünk. Omszkban jelent meg a Forradalom című heti­lap, melyet a magyar hadifoglyok nemzetközi szociáldemokrata pártja adott ki Lige­ti Károly szerkesztésében. Az Embert Zalka Máté és Sugár Béla szerkesztette 1918-ban.

A megnevezési hely szerint

A legtöbb tábori újság kiadási helyét pontosan nem ismerjük. Az állásaikat állandó­an változtató katonai egységek csak tábori postaszámaikat tüntették fel a lapok cím­oldalán, a lapok technikai előállítását is a frontokon voltak kénytelenek megoldani. Szerencsés esetben a közelben működött egy tábori nyomda, ha nem, kézzel sokszorosították a lapokat. Az időszakos állomáshelyű alakulatok tábori lapjait a harcterek szerint lehet a legkövetkezetesebben csoportosítani.

Az orosz harctéren látott napvilágot pl. a Hadi Cubus, melynek első száma 1916. március 7-én jelent meg, megszűnési idejét viszont nem ismerjük. A Galíciában állomásozó cs. és kir. 85. gyalogezred V. zászlóaljának 13. százada által kiadott Gázmacska című vicclap tíz száma 1917. február 11. és augusztus 26. között jelent meg. Az olasz fronton harcoló nagyváradi 4-es honvédek A Négyes Honvédek Hábo­rús Lapja, a cs. és kir. nagyváradi 37. gyalogezred III. és V. tartalék zászlóaljának katonái ugyanezen a fronton harcolva Bedrossfalvi Újság, illetve Harminchetes Új­ság címen adtak ki tábori lapot. A m. kir. nagyváradi 4. népfelkelő gyalogezred V. zászlóaljának harctéri lapja, az Isonzómenti Tárogató már címében is utal arra, hogy az ezred a világháború idején hol teljesített frontszolgálatot.

A román harctéren jelent meg 1916 novemberétől 1918-ig a Ludwig Baka ami a cs. és kir. munkácsi 65. gyalogezred tábori újságja volt, a cs. és kir. kassai 15. va­dászzászlóalj katonái számára kiadott Vadászkürt.

Szép számmal találunk a tábori újságok között olyan lapokat, amelyeket a hátor­szágban vagy a hadtápterületen adták ki. A cs. és kir. 3. hadsereg katonai lapját, melynek alcíme ugyan Harctéri lap, ám Kassán nyomtatták a Vitéz A. utóda nyomdában. A Manilowát a lembergi Prasa-, később Kübler S. nyomdában nyom­ták, a 10-es Honvéd című lapot Miskolcon, a 66-os Tábori Újságot pedig Ungvá­ron jelentették meg.

A hadifogolytáborokban kiadott és készítettek közül említhető az antipichai fo­golytábor egyik lapja a Jégcsap, ami egy kézzel írt és sokszorosított képes hetilap volt. A dauriai tábor magyar hadifoglyai többek között Honvágy és Turán címmel indítottak lapot.  Az irbiti fogolytáborban jelent meg egyetlen példányban a Sportlap, ami a magyar hadifoglyok sportlapja volt 1917 júniusától decemberig.

Katonai egységek szerint

A háború első évében, 1914-ben három hadsereglap is megjelent: a cs. és kir. 1., 2., illetve 3. hadsereg katonalapja. Ezeket a legfelső katonai vezetés adta ki. Céljuk a háborús propaganda terjesztése volt. Jellemző volt rájuk a többnyelvűség. A német és a magyar mellett, a Monarchia egyéb nemzetiségeinek nyelvén: cseh, lengyel, román és hor­vát változatban jelentek meg a hivatalos közleményeket tartalmazó cikkek, illetve a lapok.

Hasonló célzattal adták ki hetente a Streffieur's Militarblattot, számait 1914 őszétől Bécsből egyenesen a harcterekre szállították. A nyolc nyelven megjelenő lap­ból a fronton szolgáló egyes századok négy-öt példányt kaptak ingyen, azzal a céllal, hogy a front katonáit lelkesítse és közös ideáljuk legyen.

A cs. és kir. 4. hadsereg Tábori Újságja két évvel később, 1916 májusától jelent meg. A tábori nyomdában készült, magyar és német nyelvű napilapot Harbauer Károly százados szerkesztette.

A hadosztálylapok közül ki lehet emelni pl. a Hadiújságot, a m. kir. 51. honvéd gyaloghadosztály 1916. október 30-án indult harctéri lapját, melynek csak az első száma ismeretes; valamint a Képes Hadiújságot, a cs. és kir. 32. gyaloghadosztály harctéri lapját.

A tábori újságok többsége az egyes gyalogezredek lapja volt. Az ezredlapok, ha teljes képet nem is nyújtanak az ezred életéről, annak megismeréséhez nélkülözhe­tetlen források, hiszen a cikkek írói átélték mindazt, ami az ezreddel történt, az újság pedig hozzátartozott az egység életéhez. Az ezred dicsőségét, hőstetteit a háború után díszes kiadványokban örökítették meg, tárgyi emlékeit már a háború során ezred múzeumokban kezdték összegyűj­teni.

Honvéd gyalogezredek által kiadott lap pl. a Leölkes Vármegye Háborús Lapja, később A Négyes Honvédek Háborús Lapja; a Kilences Honvédek, a m. kir. kas­sai 9. honvédgyalogezred; a 10-es Honvéd, a m. kir. miskolci 10. honvédgyalog­ezred; a Szatmári Honvédek, a m. kir. szatmári 12. honvédgyalogezred; a Fo­kos a m. kir. pécsi 19. honvédgyalogezred tábori újságja és A Világháború Hetipostája, a m. kir. pécsi 19. honvéd és a volt cs. és kir. 52. gyalogezred hivata­los lapja.

Népfelkelő gyalogezredek által kiadott lap az Ipeki Ujság, a m. kir. budapesti honvéd népfelkelő gyalogezred humoros lapja; a Stochodi Oroszlán, a debre­ceni 3. honvéd népfelkelő gyalogezred 1. zászlóalj ának illusztrált tábori újságja; és az Isonzómenti Tárogató, a m. kir. nagyváradi 4. népfelkelő gyalogezred V. zászló­aljának harctéri lapja.

A közös gyalogezredek közül kiadott hasonló újságot a cs. és kir. székesfehérvári 69. ezred A Lövészárokból, a kassai 34. ezred Vilmos Bakák Lapja és a cs. és kir. máramarosi 85. gyalogezred Manilowa címen.

A m. kir. honvéd tábori tarackos ezred 3. ütegének tábori újságja, a Tüzér 1917-ben élt, a cs. és kir. 16. tábori ágyús ezred harctéri lapja a Wlaiko vidékének megjelenési helye valahol a harctéren volt. A zászlóaljak által kiadott lapok kö­zül ismerjük pl. a Vadászkürt címűt, amit a cs. és kir. kassai 15. vadászzászlóalj ka­tonái szerkesztettek.

Előállítási technika szerinti csoportosítás

A nyomdai úton, tehát gépi sokszorosítással készített lapok viszonylag fejlett nyomdatechnikával készültek a hadtápterületi, illetve a tábori nyomdák egy részében.

A kézi sokszorosítással készített lapok csoportjába azokat a tábori újságokat lehet sorolni, melyek sokszorosításához igénybe vettek valamilyen nyomdászattechnikai segédeszközt: nem nyomdában nyomtatták, de nem is kézírással sokszorosították.

Gyakori volt a hektog­ráfon[1], vegyi úton sokszorosított világháborús front- és hadifogolyújság. Az ezzel a technikával készített lapok jellegzetesen indigólila színűek. Később ezt a eljárást a litográfiával[2] váltották fól. Kézzel írt, litografált lap pl. A Lövészárokból, a Hörcsög, a Magyar hadifoglyok humoros lapja Pjescsanka címmel; az Őrzászló­alj, az Isonzómenti Tárogató, a Vadászkürt, és a Bedrossfalvi Újság. Kézzel írott, hektográfon sokszorosított lap a Stochodi Oroszlán, A Négyes Honvédek Hábo­rús Lapja és a Csatapereczek. Írógépen készített lapok: Wlaiko és vidéke, és a Mai Hírek.

A kézírással írt és sokszorosított tábori lapok - nyomdatechnikai eszközök hiá­nyában - elsősorban a hadifogolytáborokban készültek, de a frontújságok között is találunk egy-két hasonlót. Sokszor e lapok unikálisak, eszmei értékük felbecsülhe­tetlen. Az Extra Hungariam című hetilap számai is egyetlen példányban, kezdetben vonalazott irodai, később sima, finomabb papíron, tusrajz illusztrációkkal készül­tek. Kézírással írták a 10-12 lap terjedelmű Magyar Újsá­got, amelynek összesen két, 1919-ben megjelent számát ismerjük. A cs. és kir. 51. gyalogezred III. zászlóalj segélyhelyén szerkesztett és kiadott Harctéri fidibusz című lapot szintén kézzel írta és rajzokkal illusztrálta egy katona, akinek neve az elmúlt 80 év alatt feledésbe merült.

A háború négy éve alatt megjelent tábori lapok pontos számát csak megbecsülni tudjuk, hiszen a sokszor harci körülmények között írott, szerkesztett és nyomtatott, időszakosan megjelenő kiadványok szórvány- és sorozatpéldányaiból jóval több ta­lálható még feltáratlanul közgyűjteményeinkben, magánszemélyeknél, mint amely­ről tudomásunk van.

Ezeknek a tábori újságoknak nem az volt a céljuk, mint a nagyközöünségnek szánt lapoknak. Nem is várhatunk el tőlük olyan minőséget. Azonban elmondható róluk, hogy a funkciójukat maradéktalanul betöltötték. Magyar szóval informálták a katonákat, humorukkal feledtették a szörnyűségeket, csökkentették a tétlenség érzését és nem utolsó sorban némi propagandával lelkesítették a harcolókat.

Felhasznált irodalom

 Tóth Orsolya: A „Harctéri fidibusz” és társai; In. A Hadtörténeti Múzeum értesítője; Hadtörténeti Múzeum; budapest; 2000

 Tóthi Gábor: Magyar katonai sajtó az első világháborúban In. Új Honvédségi Szemle; 2004; 7. szám

 http://jura.ajk.pte.hu/cikkek.php?cikk=26&oldal=2

 http://epa.oszk.hu/00000/00022/00237/07152.htm

 http://www.kislexikon.hu