Hírlapok a XVIII. században és a XIX. század elején hazánkban

Írásomban a hírlapok, időszaki kiadványok, újságok kezdeteit szeretném bemutatni, különös tekintettel a magyarországi viszonyokra. A tudósítások és a hírlapirodalom története szorosan összefügg az emberiség érdeklődésének középpontjában álló eseményekkel. A sajtó a benne rejlő lehetőségek által történelemalakító is lehet közvélemény formáló hatása révén.

Talán közhelyként hangzik, de már az ókori Rómában megjelentek a hírek írott formában. Julius Caesar Kr. e. 59-től készítette az Acta Diurna nevű hírközlőt, melynek kézzel írt példányait a város forgalmasabb helyein és a provinciákban kiakasztották, hogy a nép tájékozódjon belőle.

Német nyelvű lapok

1780-ig csak német nyelvű lapok voltak hozzáférhetőek hazánkban, amelyek a német polgárság számára készültek¹ és a bécsi Wienerisches Diarium utánnyomatai voltak. A hírlapoknak az írója, szerkesztője és kiadója rendszerint egy személy volt és főként külföldi hírek szerepeltek benne németre fordítva. Ebben az időben nem voltak még fizetett újságírók, az egyszemélyi szerkesztők és kiadók gyakorlatilag saját költségen jelentették meg hírlapjaikat. Ennek ellenére nagy küzdelem volt a lapindítási engedélyekért.

Ofnerischer Mercurius

 Az első budai újság, tejes nevén Wochentlich zweimal neuankommender Mercurius. Első száma 1730-ban adták ki Wochentlich zweimal neuankommender Mercurius, Die sowohl in- als ausser Europa neueingeloffenen Affairen und Begebenheiten is sich enthaltend címmel.² Hetente kétszer, szerdán és szombaton jelent meg 4 oldalas terjedelemben, majd 1737-től 6 oldalon. Első oldalon mindig a Wienerisches Diarium híreit közölte. 1736-1738 közötti számokban számos írást közöltek a török háborúkról, a hadseregek felvonulásáról, a verbuválásokról, a harctéri eseményekről valamint nyilvánosságra hozták a katonai és polgári hatóságok számos rendeletét.

Pressburger Zeitung

Kiemelkedő a pozsonyi kiadású Pressburger Zeitung (1764-1929³), melyet Bél Mátyás szerkesztett.⁴ A lapot hetente kétszer nyomtatták ki, ami teljesen megfelelt az akkori viszonyoknak,⁵ majd 1800-as évek közepétől naponta. A híreket városok szerint csoportosította benne, legutolsó helyen a Pozsonyi hírek szerepeltek. Évi 6 forintba került az előfizetés, míg a külföldi lapok előfizetői ára 20 forint fölött volt. A kiadó azért határozta meg ilyen alacsonyan az árat, hogy a magyarok Magyarországon nyomott lapot vegyek és a pénz az országban maradjon. Az újságot egyesével is meg lehetett venni közvetlenül a kiadótól, mivel ekkor még nem volt gyakorlat a lapok házhoz hordása illetve külön árusítása.⁶ „Az első számban leírja, hogy a napi eseményekről fog számot adni, levelezők és külföldi hírek útján. A lapban lesznek hirdetések, hírek az elhunytakról és a piaci árakról.”⁷ Az újság melléklete a hangsúlyt a belföldi hírekre helyezte, emellett szerepelt benne leírás a különleges természeti jelenségekről, nagyobb ünnepekről, illetve közzé tette az eladó - kiadó lakásokat. 1779-ig 15-20 előfizetője volt, 1795 és 1800 között pedig elérte a kétezret is.

Ungarische Staats- und Geleherte Nachrichten

1787. január 3-án jelent meg Budán és 1794. június 28-án szűnt meg. Hírei között első sorban osztrák és másodsorban magyar eseményekről számolt be.  Ezenkívül helyet kaptak az újságban a születési, elhalálozási, vásári hírek, és meteorológiai megfigyelések. Egy évvel később felvette a rövidebb Ofner Zeitung nevet. A rákövetkező évben pedig a pesti Neuer Kurier-el való lapegyesülés következtében Pester Zeitung címen futott tovább.

Neuer Kurier

A Neuer Kurier aus Ungarn 1788-ban Pesten kiadott német nyelvű politikai lap volt. Hazai és külföldi politikai, társadalmi és gazdasági eseményekről számolt be heti két, három alkalommal. A francia háború kapcsán részletes tudósításokat közölt a harctéri eseményekről, beszámolt a hadmozdulatokról, közölte a halottak, sebesültek és foglyok jegyzékét.⁸ 1799. december 31. után Ofner und Pester Zeitung címen futott. 1800. január 2-a és 1845. június 29-e között pedig a Vereinigte Ofner Pester Zeitung címet viselte.⁹

Latin nyelvű lapok 

Ephemerides Vindobonenses

1777-ben Mária Terézia által kiadott Ratio Educationis alapján a gimnáziumok számára rendszeresítették az úgynevezett újság-kollégiumot.¹⁰ Ezt szolgálta a Bécsben hetenként kétszer két hasábon, latinul megjelenő Ephemerides Vindobonenses (1776-1785). Külföldi és bécsi híreket közölt, illetve látványos ünnepségekről számolt be.

Ephemerides Budenses

A lapot 1790-ben egy budai jogász indította latin nyelven. A szerkesztő egy személyben látta el a lappal kapcsolatos összes feladatot. Beszámolt a hazai politikai és kulturális eseményekről és támogatta a magyar nyelv művelését. Ezért sokat támadták, hiszen a magyar nyelv művelését támogatta, lapját mégis latinul adta ki. Olvasótábor hiányában 1793. március 5-én megszűnt a lap.

Ephemerides statistcae, politicae, oeconomicae, litterariae…

1804-től adták ki Pozsonyban heti két alkalommal. A német hírek mellett kisebb gazdasági írásokat is közölt. Ez volt az utolsó latin nyelvű lap, amely 1816-ban szűnt meg.¹¹

Magyar nyelvű lapok

Magyar Hírmondó

1779-ben merült fel a gondolat, hogy a külföldi államokhoz hasonlóan hazánkban is szükség lenne egy magyar kiadású magyar nyelvű lapra. A lap engedélyét november 19-én Mária Terézia meg is adta a hírlap cenzúrának való előzetes bemutatása mellet. Még ebben az évben közzé tették a következő évben induló Magyar Hírmondó célkitűzéseit, melynek kezdetben Rát Mátyás volt a szerkesztője.

Egyes szám … szólni fog a külföldi és hazai nevezetesebb eseményekről. Mivel sokan vélték, hogy lapja csak kivonat és fordítás lesz más, külföldi lapokból, kinyilvánitja, hogy az író szégyenlené efélével az időt tölteni. A külföldi eseményeket idegen hírlapok után fogja ugyan adni mulattatva, hogy unalmat ne keltsen, szükség szerint magyarázatokkal megtoldva, de ez csak a tudósítások hitelességét fogja emelni; a hazai dolgokról pedig jóakaró levelezők fogják értesíteni a lapot. Az író azok előtt, kik vele levelezésbe kívánnak lépni megnevezi magát ─ a neve Rát Mátyás … Célja első helyen hiteles, azután bizonytalan és végül költött  dolgokat előadni. Arra nézve, ha valaki tudósítását a lapban nem fogja találni, megjegyzi, hogy nem lehet, nem tanácsos, nem illő, nem is szabad mindent kimondani, nem hogy írásban hirdetni.¹² Az idézetből is látszik, hogy külföldről átvett dolgokat ír hozzáköltve, hogy ne legyen unalmas. Vagyis nem tekinthető hitelesnek a lapban lévő információ, amin még az előzetes cenzúra is bizonyára igazított. Az is világosan kiderül, hogy a szerkesztés és kiadás feladatait maga látja el. A Magyar Hírmondó 1780. január 1-én jelent meg, 318¹³ előfizetőjéből 5 Franciaországban és 3 Spanyolországban volt. Rovatai: Elegyes hiteles hírek, Bizonytalan dolgok, A külföldről holmi, Mivel jobb nincsen és a Hazabéli dolgok. 1788-ban a lap rendszeresen beszámolt a török háború eseményeiről, amelynek kapcsán szigorították a cenzúra intézkedéseket, így vezették be az előzetes cenzúra mellé az utólagos ellenőrzést is. Az újság hetente kétszer jelent meg, szerdán és szombaton, helybélieknek (pozsonyiaknak, postaköltség hiányában) 6, másoknak 8 forint volt az előfizetői ára, de egyesével a kiadónál is meg lehetett vásárolni, a hirdetések ára 1 forint volt. Legnagyobb előfizetői létszáma 500 fő volt. A lap 8 éves fennállás után 1788. október 8-án Magyar Merkuriusra, majd 1789 elején Magyar Merkurra változatta a nevét, de még ebben az évben megszűnt. Kosáry Domokos szerint 1803-ban egyesült a Magyar Kurírral. Jelentősebb szerkesztői: Rát Mátyás, Révai Miklós és Szacsvay Sándor.

Magyar Kurír

A második magyar hírlap a Magyar Kurír első számát 1786. július 1-én adták ki¹⁴ Szacsvay Sándor szerkesztésében Bécsben. Mivel az engedélyt nem kapták meg ezért valójában egy évvel később indul csak a hírlap 1787. január 3-án¹⁵ 370 előfizetővel. Ferenczy szerint Szacsvayt érdekelték a háborús események ezért a lapban is sok háborús tudósítást illetve részletes elemzéseket közölt egyes csatákról, ütközetekről, amiért igen népszerű volt az újság. A lapban ezenkívül külföldről átvett tudósítások szerepeltek. A lap 1834. december 31-én szűnt meg, mivel előfizetőinek száma 150-re csökkent, legnagyobb előfizetői száma 1200 fő volt.¹⁶

Míg az Igazmondó Mercuris kifejezetten a haditudósításra épült, addig az utána következő hírlapokból gyakorlatilag eltűnnek az ilyen tudósítások és inkább kezdtek hasonlítani a mai hetilapokra. A Magyar Kurírban, a szerkesztőjének köszönhetően azonban újra előtérbe kerülnek a háborús hírek és Ferenczy szerint volt is rá igény az olvasóközönség részéről, hiszen jórészt ennek köszönhette népszerűségét a lap. A török háborúról szóló hírek miatt a lap sokszor szembekerült a cenzúrával. A cenzor által üresen hagyott részekre a szerkesztő különféle megjegyzéseket írt, mint például: a Betűk a rostában maradtak, vagy itt nagy szél fújt elvitte a betűket.¹⁷ Ilyenformában néha egész oldal is üresen maradt, később a kancellária megtiltotta az ilyen módon írás nélkül maradt helyek üresen hagyását, ezeket mással kellett kitölteni. Ekkor több mint ezer előfizetője volt a lapnak.

1788 nyarán megjelenő Magyar Museummal indul el a magyar folyóirat-irodalom. Olvasóinak száma elérte az öt-hatszáz főt. A cenzúrával való összetűzése miatt példányait begyűjtötték és a lap 1793-ban megszűnt. 1789 végén megjelent az Orpheus, Kazinczy lapja. A kiadási nehézségek miatt azonban 1792-ben végleg megszűnt. A komáromi Mindenes Gyűjtemény, érdeklődés hiányában gyakorlatilag egy év alatt megszűnt. Az Uránia szintén erre a sorsra jutott. 1793-tól 1803-ig jelentős hanyatlás figyelhető meg a megjelenő lapok terén. Nem indultak újak, sőt sok újság egybe olvadt. Ez részben az erős cenzúrának volt köszönhető.

Hadi és Más Nevezetes Történetek

Bécsben 1789 júniusában¹⁸ megjelent a Hadi és Más Nevezetes Történetek címen még egy lap, amely 1792-től Magyar Hírmondó néven futott.¹⁹ Első füzetei, mint a címe is mutatja a török háború haditudósítására koncentráltak, később ─ az eredeti szándék szerint ─ a lap a magyar felvilágosodás a reformok, a nemzeti nyelv és irodalom valamint a kulturális törekvéseinek orgánumaként jelent meg. Kezdetben, a török háború eseményeivel foglalkozott, hogy elaltassa a cenzúra éber figyelmét. Az első két évben csak haditudósításokat tartalmazó újságot füzet formájában adták ki hetente egyszer, majd a postajárathoz igazodva hetente kétszer. Az újság kiterjedt külföldi levelező-gárdával rendelkezett, mivel fő erőssége a sokrétű, változatos tudósítás volt. Rendszeres sajtófigyelést végeztek és reagáltak a magyar vonatkozású hírekre.²⁰ Külön szerződtek rézmetszőkkel, akik - a magyar sajtótörténetben először - a rendszeres képmellékleteket készítették és a beszámolókat illusztrációkkal valamint térképekkel látták el.²¹ Ennek köszönhette népszerűségét és viszonylag nagy, 1300 fős előfizetői létszámát. Időszaki melléklete a Hadi Történetek beszámolt a francia forradalomról és az alkotmányozó nemzetgyűlésről, az 1791. évi francia alkotmányról és az emberi és polgári jogok nyilatkozatáról. Ettől kezdve a cenzúra azonban élénken őrködött a lap felett.

Politikai lapok

Hazai Tudósítások

Az első folyamatosan megjelenő fővárosi politikai újság a Hazai Tudósítások volt, amely program felhívása 1806. március 1-én jelent meg, ami a nyelvművelését célozta meg, rövid hazai tudósítások keretében. A Lap ténylegesen 1806. július 2-án indult meg és 1840-ig állt fent, közel 800 előfizetővel.²² Hetente kétszer jelent meg 1811-től kéthasábos íven.²³ A kiadó a lapindítási engedélyt a kancelláriától azzal a feltétellel kapta meg, hogy csak magyarországi híreket közölhet, (még német híreket sem) és megnevezi a cenzorát. Így két évig csak magyarországi hírek jelentek meg benne, mert nem akarták, hogy a pesti közönség jól értesüljön a napóleoni háborúkról. A lap szerkesztője kétévi folytonos kérelmei révén megkapta az engedélyt, hogy külföldi tudósításokat is közölhessen; ez alól a politikai hírek természetesen kivételt képeztek. Így 1808-tól Hazai és Külföldi Tudósításokra változtatta a nevét, majd 1840-ben Nemzeti Újságra.

1814-ben jelent meg az Erdélyi Muzéum, melynek már a megjelenés évében 454-ről 750-re ugrott az előfizetői száma. 1818-as megszűnését gazdasági nehézségek mellet egy másik lap, a pesti Tudományos Gyűjtemény megindítása okozta. A folyóirat első száma 1817 januárjában jelent meg, 1828-tól pedig Koszorú néven futott. 1841-ben a Pesti Hírlap megjelenésének évében szűnt meg. 1826-ban jelent meg az első esztétikai és kritikai folyóirat az Élet és Literatúra, amely 1833-ig állt fent.

Erdélyi Hiradó

Az 1827. december 29-én megjelent Hazai Hiradó volt az első erdélyi politikai magyar hírlap. A hetente kétszer megjelenő lapban főként külföldről átvett török, angol, francia, osztrák és magyar rövid hírek szerepeltek. 1828. július 28-án Erdélyi Hiradóra változtatta a nevét, majd több mint egy éves szünet után 1830 októberében indult újra. 1848 közepétől pedig Kolozsvári Hiradó címen futott az újság.²⁴

Jelenkor

Kétéves előkészületek és kérelmek sora után 1832-ben indult Széchenyi javaslatára a Jelenkor című újság, 1836-tól negyedrét nagyság helyett angol mintára nagyobb méretben egy ív terjedelemben jelent meg. Kezdeti számaiban alig volt politikai hír.  A lapot Pesten nyomtatták, de cenzor ekkor még csak Budán volt, így télen a nehéz közlekedési viszonyok miatt sok esetben késett a lap megjelenése.²⁵ Olvasótábora már indulása után öt évvel több, mint négyezer főt számlált. A hazai hírek mellet külföldi tudósítások is megjelentek benne, főként az angol politikai helyzetről. Ugyan politikai lap volt, de cikkeinek nagy részét még személyi hírek, halálesetek, természeti csapások, etc. tették ki; hiszen a kancellária a cenzorokon keresztül éberen őrködött, hogy politikai hírek ne nagyon lássanak napvilágot.

Országgyűlési Tudósítások

A cenzúra a magyar országgyűlés tárgyalásairól rövid híreken kívül nem engedélyezett egyéb tájékoztatást, holott már lett volna igény egy országgyűlési lapra.²⁶ Kossuth 1832. december 16-tól jegyzetelte az országgyűlés eseményeit, majd ezeket újságlevél formában postán továbbította kezdetben 30 majd 100 előfizetőjének.²⁷ Egy évvel később már Orosz József is segített neki a szerkesztésben, és 25-40 fő a másolásban, még ebben az évben vettek egy sokszorosító gépet is. A kormány válaszképpen megnyerte Oroszt, a kormánynak tetsző hangnemű Diaete-Közlő szerkesztésére, amely ugyanúgy beszámolt az országgyűlésről (1834. februártól 1834 szeptemberéig.)²⁸, csak éppen az ellenkező oldal álláspontját tükrözte. 1836. május 15-től²⁹ a megyegyűlésekről tudósított Törvényhatósági Tudósítások címen,³⁰ kéziratos levél formában. Kezdetben 51 majd 160 példányban. Sok támadás érte a tudósítási miatt, miszerint ezeket rendszeresen szétküldi, tehát hírlapok, amelyhez engedély kell. 1836-ban a Helytartó Tanács megtiltotta a postáknak a továbbítást, így Kossuth sima levélként küldte őket szét. 1837-ben bebörtönözték, így a tudósításai is abbamaradtak.

Hírnök

Az 1837. július 4-én induló Hírnököt a bécsi kormány Kossuth tudósításainak ellensúlyozására hozta létre Pozsonyban. Szerkesztője Orosz József volt. Az újság három hasábon a Jelenkorhoz hasonlóan nagy ívrétű alakban hetente kétszer jelent meg. A lapban a hivatalos közlemények után a hazai és külföldi hírek után hirdetések és irodalmi közlemények szerepeltek. A lap nyolc évi fennállása alatt nem tett szert jelentős olvasótábora.

Erdélyi Hirlap

1838-ban jelent meg Brassóban egy helyi tanár szerkesztésében. Híranyagát kizárólag külföldi lapoktól vette át. Érdeklődés hiányában a következő évben meg is szűnt.

Ebben az időszakban valójában nem is beszélhetünk igazi politikai időszaki sajtóról, a cenzúra éberen figyelt minden ilyen tárgyú hírre. A politikai sajtó kibontakozását még mindig gátolták, ezért a politikai témák sokszor az irodalmi folyóiratokban kaptak helyet.³¹ Ezek közül kiemelkedő a Kritikai Lapok³² és az Athenaeum³³

Felhasznált irodalom

• Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. A politikai Irodalom megindulása; Budapest; Franklin-Társulat; 1888.
• Ballagi Géza: Politikai Irodalom Magyarországon, a politikai irodalom megindulása, haladást gátló intézkedések; Sárospatak, 1995.
• Buzinkay Géza: Kis magyar sajtótörténet; http://mek.oszk.hu/03100/03157/03157.htm#29 Letöltés ideje: 2008. 10. 13.
• Csiffáry Tamás: Médiatörténet I. (Magyar sajtó története a kezdetektől a XIX. század utolsó harmadáig) http://tulipan.vjrktf.hu/modul/mcs149_CSiffaryT.doc Letöltés ideje: 2008. 10. 19.
• Dezsényi Béla: A magyar hírlapirodalom első százada; Budapest; 1941; OSZK
• Dezsényi Béla: Sajtótörténet OSZK; Budapest; 1951; V. K. M. II. sz. Jegyzetsokszorosító Iroda;
• Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis; www.epa.oszk.hu
• Fehér Katalin: A magyarországi sajtó kezdetei (1705-1840); http://feherkatalin.hanoi.hu/upld/sajtort1.doc. Letöltés ideje: 2008. 10. 08.
• Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig; I─II─III. kötet; 1887; Akvarell-Comix
• Gárdonyi Albert: A Pressburger Zeitung megindítása; In. Magyar Könyvszemle; 1941. 65. évf. II. füzet; Budapest; Magyar Nemzeti Múzeum OSZK; 341-352 p.
• Kosáry Domokos: Bevezetés a magyar történelem forrásaiban és irodalmába (1711-1825); Budapest; 1954; Művelt Nép Könyvkiadó
• Kókay György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei (1780-1795); Budapest; 1970; Akadémiai Kiadó
• Kókay György: A II. Rákóczy Ferenc szabadságharcának leverésétől 1790-ig terjedő időszakban megjelent Magyarországi időszaki sajtótermékek ismertetése; ELTE; II: 2065; 114 pld. 35 oldal
• Kókay György─Buzinkay Géza─Murányi Gábor: A magyar sajtó története; A Magyar Újságírók Országos Szövetsége ─ a Bálint György Újságíró-iskola kiadása; Pécsi Nyomda Rt.; ISBN 963 7115 16 1
• A Magyar sajtó története I. 1705-1848; szerkesztette Kókay György; http://mek.oszk.hu/04700/04727/html/1.html Letöltés ideje: 2008. 10.10.