Sajtó a lövészárkokban
A magyar sajtó történetének figyelemre méltó, ugyanakkor méltatlanul mellőzött területe az első világháborús sajtó, ezen belül is a katonai sajtó. Lukács József és Nyáry László tett kísérletet ezek rendszerezésére, feltárására, ám ennek ellenére a mai napig nem született olyan munka, amely pótolná a hiányosságokat ezen a területen.
Az I. világháborús magyar nyelvű tábori újságok előzményének az 1848-1849es szabadságharc katonai sajtóját tekinthetjük. A hadi eseményekről szóló beszámolókat, harctéri jelentéseket tartalmazó, az ellenséges propaganda ellensúlyozására és a katonák lelkesedésének fenntartására kiadott lapok jelentették a magyar katonai sajtó kezdetét. Az első a Honvéd című lap, amely Kolozsvárott jelent meg 1848. december 28-1849. augusztus 14. között; naponta közölte a legfrissebb harctéri híreket és haditudósításokban számolt be a honvédsereg győzelmeiről és vereségeiről. Bíró Sándor honvéd százados szerkesztette a csíkszeredai Hadi Lapot (1849. május 27 - július 2.), amely az előzőhöz hasonló tartalommal bírt. A szabadságharc tipikus tábori lapja volt Komárom újságja, a Komáromi Értesítő (1849. július 11 - október 1.), amelyet Mack József tüzér őrnagy szerkesztett.
1868-tól kezdve, a magyar királyi honvédség megalakulásával a katonai sajtó is nagyobb teret kapott. Szép számmal jelentek meg a különböző katonai egyesületek, intézmények, érdek-képviseleti szervezetek időszakos kiadványai, tudományos folyóiratok, hetilapok, közlönyök, katonai egységek lapjai.
A 1914-1918-as világháború hadműveleteinek megindulásával a korábbihoz képest egy egészen új műfajú katonai sajtó alakult ki, a tábori újságé. Az adatok azt bizonyítják, hogy az első – a körülzárt Pržemyšl várában szerkesztett - tábori újság példájára és mintájára tömegesen terjedtek el a frontokon, és a hadifogolytáborokban is léteztek.
Az első világháborút megelőző évtizedekhez képest e négy év alatt tömegesen jelentek meg a katonai szaklapok és a közvetlenül a front mögött, elsősorban a katonák számára és a katonák által készített tábori újságok, ezredlapok, melyek többek között a frontokra el nem jutó hírlapokat pótolva, híranyaggal látták el a katonákat.
A hírek közlése nem volt idegen a katonaság szervezetétől. A harcban álló seregeknél az események tudomásulvétele nemcsak a jól értesültség, hanem az érdeklődés és a harcias szellem fenntartása miatt is fontos volt. A különböző fokú parancsnokságoknak szükségük volt arra, hogy rendelkezéseik rendszeresen és gyorsan eljussanak a megfelelő helyre. A nyomtatásban megjelentetett, magyarázatokkal kiegészített napiparancs a hadra kelt sereg ősi és legkezdetlegesebb „újságja” volt. A 32. gyalogsági hadosztályé a kezdeményezés elvitathatatlan érdeme, hogy képes tábori újságot adott ki.
Az I. világháború újszerű állóharca a katonai nyomtatott hírközlésnél is változásokat eredményezett. E kiadványokban a napi eligazítások mellett, a hírközlő technikai eszközök fejlődésével a harci lelkesedés fokozása érdekében helyet kaptak a harci jelentések; a szövetségesek győzelmeiről, az ellenség vereségeiről szóló hírek is.
Sok újság elveszett a háborúban és az utána következő időszakban. Többet közülük maguk a katonák semmisítettek meg, félve a megtorlástól. Sok újság csak hallomás alapján került a rendszerezésbe.
Gondot okozott az adatoknak és maguknak a forrásul szolgáló újságoknak a hiánya, illetve csekély mennyisége. A levéltárakban, könyvtárakban általában egy-egy található csak az újságok számaiból, így lehetetlen megállapítani, hogy az adott lap mikor indult, mikor jelent meg első és utolsó száma, összesen hány száma lehetett, milyen időközönként készítették el őket, miről írtak benne, kik voltak a szerkesztők, munkatársak stb.
A legtöbb fennmaradt, számára is elérhető lap többnyire szűkszavúan ír ezekről az adatokról. Gyakori, hogy fel sem tüntetik a szerkesztő, a kiadó, az illusztrációkat készítő személyét, vagy csak kereszt-, illetve beceneveket adnak meg, és sokszor csak a tábori postaszám szerepel kiadási helyként. Kivételek azonban itt is akadnak. Fennmaradt egy-két olyan világháborús napló, amelynek szerzői maguk is részt vettek tábori újságok szerkesztésében, vagy éppen ők maguk voltak a szerkesztők. Érdekes epizódokat említ a Pržemyšli tábori újság történetéről, kiadási körülményeiről Molnár Kálmán - az egyetlen olyan szerkesztő, aki fontosnak érezte, hogy az utókor megismerje az általa szerkesztett lapot. Hogy valójában mennyi tábori újság létezhetett az I. világháború idején, nagyon nehéz megítélni.
A tábori újságok célja
Az ok valószínűleg minden lapnál más és más volt. A 145. dandár katonái számára a román harctéren megjelentetett Tábori Újság első számában a szerkesztő Fabriczky Antal, a következő elképzelésekkel indította útjára a lapot. Újságot, hírlapot adunk a mai napon a kezetekbe, bajtársak. Ez a lap a tietek, érettetek van. Azt akarjuk, hogy ti bajtársak, akiket a háború vihara oly messzire sodort a szülőhazától ne érezzétek állandóan azt az érzést, hogy idegenben vagytok. Magyar újságot adunk nektek magyar katonák. A mi szép magyar anyanyelvünkön írjuk ezt a lapot, mely itt az idegenben egy kis darab Magyarországot jelent számotokra ... Ez a lap a ti barátotok, a tanácsadótok, a szórakoztatótok, az unaloműzőtök akar lenni. E gondolatok méltón fejezik ki a tábori újságok sokszor leíratlan, ám elérni kívánt céljait: anyanyelven írni és olvasni a messzi idegenben, az összetartozás érzését erősíteni a katonák között; szórakoztatni, mosolyt csalni az arcokra.
A fáradalmak enyhítése, a szórakoztatás és az olvastatás mellett nem szabad elfeledkezni e lapok újság mivoltáról, vagyis a hírek közlésében betöltött szerepéről. Sokszor e kiadványok jelentették a katonák számára az egyetlen hírforrást: értesülhettek otthoni napilapok hiányában a magyarországi és a nagyvilági eseményekről, a háború történéseiről.
A háború előrehaladtával, az elesettek számának emelkedésével a lapok elsődleges célja a katonatársak özvegyeinek és árváinak anyagi támogatása lett. Az újságok árusításából befolyt összeggel az e célra létrehozott segélyalap vagyonát folyamatosan gyarapították, mivel a lapok előfizetőinek száma állandóan növekedett. A tábori újságok közvetítésével számos gyűjtőakciót is szerveztek a katonai egységeken belül az alap növelésére: a kantin, a tiszti fürdő és a fényképészet bevételével gyarapították a jótékony célra fordítható összeget. A szervezett gyűjtések mellett az egyéni és a közösségi hozzájárulások is e nemes célt szolgálták, az adakozók neveit külön rovatban közölték.
Miért is nevezhetjük e néhány oldalas, csupán egy-két évig élt időszaki nyomtatványokat újságnak? Mert a tábori újságoknál is megtalá1hatjuk a sajtó jellemző sajátosságait: az időszerűséget, az aktualitást, az időszakosságot, a periodicitást és a nyilvánosságot, a publicitást. A kiadványok szerkesztői is napi eseményekről, általában szabályos időközök betartására törekedve tájékoztatták a nyilvánosságot, katonatársaikat.
Az időszaki sajtó meghatározó ismertetőjegyeihez sorolják gyakran a tartalom változatosságát. A tábori újságok esetében nem lehet tartalmi sokféleségéről beszélni. A háborús körülmények eredményeként alakult ki a sajtótermékeknek eme típusa, és mi másról szólhattak volna e lapok cikkei, mint a háborúhoz és a harci eseményekhez kapcsolódó tábori mindennapokról?
A lövészárkok újságjainak (ahogyan a korabeli napilapok nevezték), ha különböző időközönkénti is, de folyamatos volt a megjelenésük. A Népfelkelő című lap számai sajátos üzleti szempont szerint havonta háromszor, a zsoldkifizetéshez igazodva jelentek meg. A többség félhavonta, l-jén és 15-én hagyta el a nyomdát. Ilyen volt pl. a 16-os honvéd, a 66-os Tábori Újság és a Ludwig Baka. Minden vasárnap kézbe vehették a katonák a 30-asok lapját, szerdánként a Harminhetes Újságot olvashatták a nagyváradi 37. gyalogezred V. tartalékos zászlóaljának katonái. Havi folyóirat volt a Fokos, amelyet a pécsi gyalogezred adott ki. A csak rendszertelen időközönként megjelenő Négyes Honvédek Háborús Lapja Jámbor Lajos szerkesztésében szintén nagyon népszerű volt.
A tábori újságok példányszámának növelése, számainak nagyobb nyilvánossága az egység saját érdeke volt. Minél többen olvasták a lapot, annál nagyobb volt a bevétel, melyet a bajtársak özvegyeinek és árváinak segélyezésére fordíthattak. Az újságok e nemes célt címlapjukon fel is tüntették, és sokszor szerveztek gyűjtőakciót ezen alap növelésére.
Azonban a lapok nyilvánossága bizonyos korlátok közé volt szorítva. Egy gyalogezred létszáma 3-5000 fő között mozgott, amit kiegészített a pótzászlóalj kétszeres létszáma. A katonák mellett hozzátartozóik is olvashatták az ezredújságokat. Aki apjáról, fiáról, testvéréről hírt, felvilágosítást akar szerezni, az fizessen elő - szólt a 16-os honvéd egyik előfizetési felhívása. A Kilences honvéd gyárosok, kereskedők, iparosok figyelmébe is ajánlotta tábori lapját, amely ezek szerint alkalmas volt üzleti és egyéb hirdetések közlésére is. Érdemes volt hirdetéseket is közzétenni, a katonák gyakran hazaküldték emlékként a tábori újságokat, és így az önmagukat reklámozó cégek szinte az egész országban ismertté váltak.
A tartalmi aktualitásról a háború gondoskodott. A téma általánosságban adott volt: a vezérkar legfrissebb jelentései, előléptetések, kitüntetések; a tisztek, az önkéntesek és a törzsaltisztek beosztásbeli változása, szabadságolások, bevonulások, a megbetegedett, a megsebesült, valamint az elesett tisztek és közkatonák névsora.
Az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében az egynyelvű tábori lapokon, így a magyar nyelven megjelenteken kívül számos, többnyelvű lap is élt. Elsősorban a hadsereg- és a hadosztálylapok tükrözték a Monarchia többnemzetiségű jellegét. Gyakori volt, hogy a német mellett magyar nyelven is megírták az újságok cikkeit. József főherceg arcvonal parancsnoksága által kiadott Front című képes tábori hetilap II. évfolyamának (1918) 28. számától kezdve az addig két nyelven íródott lap külön német és külön magyar számmal jelent meg. A Képes Hadiújságot a cs. és kir. 32. gyaloghadosztály harctéri lapját fele részben németül is olvashatták a katonák. A német címe Illustrierte Kriegszeitung der k. und k. 32. Infanteri Truppendivision volt. A Bécsben megjelenő Streffieur's Militarblatt című lap 1915. február 20-tól a németen kívül magyar, lengyel, cseh, román, horvát, szerb és rutén nyelven is kiadták. Az ezredújságok többségben magyar nyelvűek voltak. Kivételt azok az újságol jelentették, ahol az ezredek legénységét nemzetiségi területről is sorozták. Ilyen volt pl. a máramarosi cs. és kir. 85. gyalogezred tábori újságja, a Manilova.
A világháború tábori lapjaiban az újságírás minden műfaja teret kapott. A hírek tudósÍtások, hadijelentések mellett szép számmal jelentek meg az olvasók által beküldött versek, műkritikák, szépirodalmi alkotások és rajzok is. A szerkesztők gyakran intéztek felhívásokat a katonákhoz, hogy írjanak, töltsék meg a lapot. Sokszor azt is megírták, hogy miket várnak. A Képes Hadiújságban közlésre tekintetbe jöhetnek: Mindazok fényképei, akik Lipót-renddel, Vaskorona-renddel, arany vitézségi éremmel vagy legalább 3 háborús kitüntetéssel bírnak, akik már 2 évnél hosszabb ideje vannak a fronton, és a hadifogságból megszökött hadosztálybeliek. Továbbá frontfelvételek, csoportképek a menetalakulatokról, vagy egyes osztagokról. Aktuális rajzok, festmények, karikatúrák. Harci epizódok, leírások, költemények, katonadalok. Vidám élmények leírása, a bakahumor termékei. Ötletek a Képes Hadiújság fejlesztéséhez, rejtvények.
Rovatok
Minden front - és hadifogolyújságnak megvoltak a maga rovatai. A 10-es Honvéd című ezredújság a következő rovatokkal jelentkezett minden hónap 1-jén és l7-én: a Hétről-hétre elnevezésű, a heti tárca szerepét betöltő rovatban a szerkesztő tréfásan számolt be a heti eseményekről; az ezred történetéből vett epizódokat Az ezred krónikás könyvéből Petrik Ernő százados írásai által ismerhették meg a katonák; a kitüntetettek névsorát Az ezred aranykönyvéből című rovatban közölték. Az újság eladásábó1 származó jövedelem ugyancsak az elesett katonák özvegyeinek és árváinak támogatására létrehozott segélyalapra került befizetésre. A 10-es Honvéd számonként közölte az alap elszámolásait, név szerint feltüntetve az adományozókat a 10-es hősök árvái című rovatban. A halott bajtársakról a Fehér fakeresztek című rovatban emlékeztek meg. A Mi újság nálunk? rovatban a front eseményeit, a Mi újság majdnem nálunk? a kiképzőcsoport, a Mi újság otthon? cím alatt pedig a pótzászlóalj híreit közölték. Az ezred adomáskönyvéből című rovat az ezred katonáinak jó kedélyéről, humoráról tanúskodik. A Vörös-kereszt és vidéke rovatot a segélyhelyek és a beteggyűjtő híreinek tartották fenn, míg Az irodalom és művészet rovatban az ezred művészeinek, íróinak, költőinek műveit ismertették. A Sportrovat mellett volt Szerkesztői üzcnet is. A lap kereskedők és iparosok hirdetéseivel zárult.
Az újságokban szereplő írások tehát a háborúhoz, a katonaélethez és az egyes ember életéhez kapcsolódtak. A tábori újságok cikkei a háború élményére és hatására születtek; s a szerkesztés és az anyaggyűjtés is mindig a fronton történt. A lapokban közölt írások, tárcák, versek irodalmi értéke változó, színvonaluk vitatható. Mégis a jó és a rossz verseket egyaránt leközölték.
A fejlett nyomdatechnikával készített újságokban a szerkesztők a szöveget illusztrációval egészítették ki, és tették azokat még „újságszerűbbé”, még színesebbé. Az ezred jellegzetes és híres alakjairól, tisztikarának és legénységének tagjairól készített karikatúrák, a rovatok és a különböző írások tartalmára utaló kisebb rajzok törték meg a szöveges részeket. Gyakran az ezred életével összefüggő, fontosabb eseményekről, pl. magas rangú katonai vezető szemléjéről vagy tiszti csoportokról készített fényképek egyaránt helyet kaptak a lap oldalain. A 10-es Honvéd illusztrációit pl. Kövér Gyula festőművész készítette.
A tábori újságok szerkesztését többnyire lelkes amatőrök vállalták el, saját bevallásuk szerint sem értettek sokszor hozzá. A legtöbb tábori újság szerkesztője névtelen marad, s csak annyit ad meg, hogy pl. „szerkesztik a harctéren lévő 9-es honvédek” . Néhányat azonban név szerint ismerünk: a 30-asok szerkesztője Kun László tábori lelkész, A Négyes Honvédek Háborús Lapjának Jámbor Lajos, a Népfelkelő című lapnak Gleichmann Sándor, a Harminchetes Újságnak pedig Vaska Géza volt.
Felhasznált irodalom
-
Tóth Orsolya: A „Harctéri fidibusz” és társai; In. A Hadtörténeti Múzeum értesítője; Hadtörténeti Múzeum; Budapest; 2000
-
Tóthi Gábor: Magyar katonai sajtó az első világháborúban In. Új Honvédségi Szemle; 2004; 7. szám
-
http://jura.ajk.pte.hu/cikkek.php?cikk=26&oldal=2
|