|
Az első világháború idején megjelent magyar nyelvű ezredújságok klasszikus példájának a 23. honvéd gyaloghadosztály lapját, a galíciai Pržemyslben megjelent Tábori Újságot tekinthetjük. Elsősége és magas színvonala folytán mintául szolgált a frontokon és később a hadifogolytáborokban a polgári sajtóra emlékeztető újságvariánsok megteremtéséhez.
A harctéri lapok közül e nyomtatvány történetéről tudjuk a legtöbbet, hála a lap szerkesztőjének, dr. Molnár Kálmánnak[1], aki több munkájában és visszaemlékezésében is részletesen foglalkozott az 1914-1915-ös galíciai eseményekkel és a hadosztály újságjával. Valószínűleg a tábori újságok közül e lap megjelent számaiból maradt fenn máig a legtöbb példány, átvészelve a világháború eseményeit: a vár elestét, a katonákra váró hadifogságot.
Történeti értéke a lapnak, hogy egy, az ellenségtől körülzárt erődben, naponta megjelenő, rovatokkal rendelkező, mindig friss és érdekes hírekkel jelentkező, nyomdában előállított, amatőr, ám annál lelkesebb szerkesztő által szerkesztett, színvonalas irodalmat is nyújtó, több ezer példányszámban megjelenő lapot tudtak a hírekre és a hazai hangokra vágyó magyar katonák kezébe adni. A Tábori Újság sajtótörténeti jelentősége mellett nem lehet megfeledkezni a lap hadtörténeti és irodalomtörténeti jelentőségéről sem. Cikkeiből a mai ember is képet kaphat a várbeli mindennapokról és a harci cselekményekről. A lap hasábjain közölve fennmaradtak a vár elestekor megsemmisített hadműveleti iratok és feljegyzések. A magyar irodalom iránt érdeklődőknek is szolgál érdekességgel a lap: számos verse jelent meg itt a világháború tragikus sorsú költőjének, Gyóni Gézának[2], aki a katarzisszerű élmények hatására a lelkes bakaköltők színvonalát jóval meghaladva a magyar szépirodalom élvonalába emelkedett.
 A Tábori Újságot megelőzően az erődben kiadtak már egy lapot, a Kriegsnachrichten-t, mely csupán hivatalos közleményeket tartalmazott német nyelven. Kriegsnachrichten változat, lengyel címe: Wiadomosci wojenne, híreiben, terjedelmében megegyezett testvérével, gyakran annak a hátoldalára vagy külön lapra nyomtatták a tábori nyomdában. A két hivatalos kiadvány időben megelőzte a magyar nyelvű lapot, később aztán párhuzamosan jelentek meg naponta. A német és lengyel nyelvű kiadványok vezettek egy hasonló, magyar nyelvű lap életre hívásához, mivel a katonák többsége - a vezényszavakon kívül - nem tudott németül. Molnár Kálmán így írt erről a pillanatról: 1914. Október 2-án, a m. kir. 23. gyalogezred tiszti étkezdéjében merült fel az eszme és kívánság, hogy a rádiógrammok magyar nyelven is kinyomassanak. És a katonákat jellemző gyors elhatározással ott rögtön ebéd közben a hadosztályparancsnok engem rendelt ki, hogy az eszmét megvalósítsam.
Molnár Kálmán elvállalta a lap szerkesztését, ugyanakkor arra gondolt, hogy ezzel a lehetőséggel többet is nyújthatnának a katonák számára a hadihírek egyszerű, száraz közlésénél; ez a magyar újság igazi szellemi tápláléka lehet az erődben szolgáló félszázezernél is több magyarnak. Támpontokat nyújtani a világpolitika eseményeinek megértéséhez, azok józan megítéléséhez, a lehetőségek mérlegeléséhez, és ébren tartani az önbizalmat s a végső győzelem biztos reményét, mindez olyan feladatnak látszott, amit a körülzárt vár újságjának magára kell vállalnia - fogalmazta meg a lap tartalmára vonatkozó egykori elképzeléseit.
Az első szám viszonylag rövid előkészítő munkát követően, a fent említett események után két nappal jelent meg 600 példányban. A Tábori Újság első, október 4-én megjelent számát még 140 lapszám követte. A Pržemysli erőd hat hónapos ostroma alatt mindig új hírekkel szolgálva, a lap hétfő kivételével lehetőleg naponta jelent meg, egészen a vár feladásáig, 1915. március 22-ig. Nevezetes események, katonai győzelmek idején rendkívüli kiadást jelentettek meg, december 25-én, karácsonykor dupla terjedelmű számmal ünnepeltek. A 40 alakú, két nyomtatott oldalú, egy lap terjedelmű újságot az előfizető katonák 4, a civilek 10 fillérért kapták. A lap tiszta jövedelmét az erőd védelmében hősi halált halt m. kir. honvédek és népfelkelők özvegyeinek és árváinak támogatására létrehozott segélyalap javára ajánlották föl, a novemberi és decemberi bevételt pedig a „katonák karácsonyfájára” fordították. A Tábori Újság megjelenésének hat hónapja alatt 5030 korona bevételt jelentett.
Az újság technikai előállítását az erődben oldották meg, amely induláskor komoly problémát okozott, ugyanis a helyi Knoller és Fia nyomda nem volt magyar szöveg nyomtatására berendezkedve. A Tábori Újságot a körülmények ellenére mindvégig jó minőségű újságpapirosra tudták nyomtatni, a papírkészlet a vár feladásáig kitartott. Az utolsó hónapokban az újság fejlesztésére, példányszámának emelésére már nem gondolhattak, a növekvő igények ellenére az újabb előfizetések elfogadására pedig nem volt lehetőség a papírkészlet rohamos csökkenése miatt. A lap népszerűsége és kelendősége óriási volt: a kezdeti 600 példányszám hamarosan megsokszorozódott, a 100. szám (1915. február 4-én) már 4400, az utolsó, 141. szám, (1915. március 22-én) 5200 példányban jelent meg.
A lapot, annak dacára, hogy magyarul jelent meg, a várvédő német, lengyel és rutén katonaság is olvasta, illetve felolvastatta, lefordíttatta a napi híreket és egyéb eseményeket közlő cikkeket, hiszen a legszínvonalasabb lap volt a várban, ez mellett neki és róluk szólt.
A lap szerkezete
Az újság népszerűségét elsősorban tartalma, aktualitása és informatív jellege okozta: Az ostromlott vár életének kellemes és kellemetlen eseményei, nyomorúságai, szórakozása és humora, szellemi törekvései, művészeti és érzelmi megnyilvánulásai mind-mind szóba kerültek a Tábori Újság hasábjain. A lap kis terjedelme ellenére a polgári sajtóhoz hasonlóan rovatokkal rendelkezett, melyek a tábori élethez és a háborús körülményekhez alkalmazkodtak. A legtöbb szám vezércikkel kezdődött, amit azonban gyakran kihagytak, helyet adva fontosabb közléseknek, hadi leírásoknak, a szövetséges államok újságaitól átvett cikkeknek stb. A Hadi hírek rovat az európai és ázsiai harcterekről szóló beszámolóknak adott teret. A Tudakozódás a több ezer katona között jelentett valamilyen összekötő kapcsot: a közzétett hirdetések alapján fedezték fel egymást a régi ismerősök, illetve jelezték hollétüket azok, akiket a körülmények elszakítottak egymástól. Ugyanezt a célt szolgálta az a rovat, amely a különféle kórházakban elhelyezett sebesült és beteg tisztek névsorát közölte. Az Aranykönyv soraiban a kiemelkedő katonai teljesítményt nyújtó egyéneket állították példaképül a többiek elé. Volt Meteorológiai jelentés, Dicséret, Köszönet, Nyilvános elszámolás a segélyalapra beérkező adományokról, információ koncertről, térzenéről, ún. Tárcza, Viccek, s végül a Tábori Újságra vonatkozó hírek az Olvasóink figyelmébe című rovatban.A lap tartalmi ismertetésénél bővebben is érdemes szólni az újság hasábjain helyet kapó szépirodalomról, költészetről. Molnár Kálmán erről tréfásan így írt: Ez volt az egyetlen rovat, amivel a szerkesztőnek nem volt gondja. Halomszámra érkeztek a versek, csak válogatni kellett. A Tábori Újság elsősorban és mindenekfelett a katonás szellem és a lelkes hangulat ébrentartásán és emelésén dolgozott, s ezért csak olyan költeményeket közölhetett, amelyek emez alapirányba illeszkedtek. Az egyszerű katonák őszinte érzéseit kifejező versecskék mellett több igényes költemény is megjelent a lapban. (Kacskovics Tibor[3] Béla versei közül csak keveset lehetett közreadni, borongós és pesszimista hangulatuk miatt ellenkező hatást váltottak volna ki a katonákból.)
Annál gyakrabban szerepeltek viszont a Tábori Újságban Gyóni Géza versei, 1914 decemberében még verseskötetet is kiadtak munkáiból Pržemyslben. A 10 000 példányban megjelentetett kötetnek óriási sikere volt, karácsonyra mind elkapkodták. A költő a befolyt összeget a segélyalap támogatására ajánlotta fel. Lovas Károly iskolai tanár is szorgalmas vers írója volt alapnak. Összegyűjtött költeményeit az újság gondozásában Karácsonyi tűz a gránicon címmel jelentették meg, füzet formájában.
Az újság szerkesztése az utolsó pillanatig folyt. Az erőd feladásának napján, 1915. március 22-én még megjelent a Tábori Újság, sőt a következő napit is összeállították, kinyomtatására azonban már nem került sor. A vár elestével a Tábori Újság is megszűnt. A lap munkatársai a katonák többségével együtt a szibériai fogolytáborok egyikébe kerültek.
A vár feladásakor - félve az orosz megtorlástól- elégették a hónapok során összegyűjtött Tábori Újság számait, így mára a több ezres példányszámú újságból csak kevés maradt meg, megőrizve a Pržemysli magyar élet és irodalom emlékét is.
Felhasznált irodalom
- Tóth Orsolya: A „Harctéri fidibusz” és társai; In. A Hadtörténeti Múzeum értesítője; Hadtörténeti Múzeum; Budapest; 2000
- Tóthi Gábor: Magyar katonai sajtó az első világháborúban In. Új Honvédségi Szemle; 2004; 7. szám
[1]Molnár Kálmán az első világháborúban, mint tartalékos hadnagy vonult be, már a háború kitörésének első napján. A m. kir. 23. honvéd gyalog-hadosztály a keleti hadműveletek keretében 1914 szeptember 14-én érkezett Przemyslbe azzal a rendeltetéssel, hogy az orosz határ felől visszavonuló seregtestek mozgásait biztosítsa és a város erődítményrendszerét, illetve annak központi várát megvédje. Molnár Kálmán felismerte, hogy e szerep betöltéséhez mellőzhetetlen egy többarculatú hadi hírlap alapítása és megjelentetése. Molnár Kálmán a háború után számos publikált visszaemlékezésében és két önálló kiadványban is bemutatta a Tábori Újság szerepét és közzétette az újságban megjelent jelentősebb írásokat és verseket. E visszaemlékezésekből megtudhatjuk, hogy a Tábori Újság nagyon fontos szerepet töltött be és a lapot rendkívül nagy érdeklődés övezte a katonák és a lakosság körében.
[2]Gyóni Géza 1884 június 25-én született Gyónon. Apja Achim Mihály evangélikus lelkész. Gimnáziumi tanulmányait Szarvason majd Pozsonyban végzi. 1903-ban a pozsonyi evangélikus teológia növendéke lesz, de 1904ben öngyilkosságot kísérel meg, ami végét veti papi pályájának. Rövid ideig szülőfalujában jegyzőgyakornok, majd az Alsódabas és vidéke című lap szerkesztője. 1906-ban Pesten közigazgatási tanfolyamra jár, majd ismét vidéken hivatalnok, aztán újra újságíró, 1910–12-ben a Soproni Napló munkatársa, 1913-tól a Bácskai Hírlap segédszerkesztője. Közben 1907-ben mint póttartalékos katona Boszniában szolgál. 1914-ben a háború kitörésekor bevonul, Pržemyšl elesténél orosz fogságba kerül és 1915 októberében Krasznojarszkba érkezik. Az átélt szenvedések felőrlik idegzetét, itt hal meg 1917. június 25-én 33-ik születésnapján. Pržemyšli orosz ostrom alatt írta leghíresebb versét, a Csak egy éjszakára kezdetű költeményt.
[3] Kacskovics Tibor Béla tüzérhadnagy költeményei és számos katonaköltőnek a háború borzalmait, a lelki gyötrelmeket, az elszántságot és bátorságot kifejező versei.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
